14.fejezet

Sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részeket csak sok dolgom van:/ de itt az újjabb:))) 

XxFanni

Megdermedtem. Nem tudtam megszólalni. Terhes? Tőlem?? Ez nem lehet igaz..... Már majdnem elfelejtem,erre most teherbe is ejtem.. Király.. Akármennyire is óvtam magam ettől az egésztől,muszáj lesz vele beszélnem......

Elővettem a telefonom és Fanny-t hívtam.

-Szia!-vette fel kicsit félve.

-Szia! Anya mondta, hogy beszélnünk kéne. Tudunk találkozni? 

-Persze!

-Akkor átmegyek! 

-Rendben szia!-köszönt el.

-Szia!-tettem le. -Átmegyek Fanny-hoz-néztem anyára mire ő csak bólintott.Lementem majd kint beültem a kocsiba és elmentem. Fanny háza előtt kiszálltam és megálltam az ajót előtt. Féle a találkozástól. Nagyon. Mert iszonyatosan hiányzik! Egy nagy levegő vétel után becsengettem. Már inkább nem nyitok be úgy mint szoktam. Nyílt az ajtó és Fanny lépett ki rajta. Mint mindig most is gyönyörű volt.  
-Szia!-mosolyodott el kínosan.-Gyere be!-állt el az ajtóból így be tudtam menni. Leültünk a kanapéra és csend telepedett ránk. Fogalmunk sem volt mit mondhatnánk egymásnak. Majd hirtelen Fanny szólalt meg.

/Fanny szemszöge/

A kínos csendet én törtem meg.
-Gonodlom Pattie mondta miért kellett találkoznunk.
-Igen mondta.....És te mit szeretnél?
-Őszintén? Elvetetni. Semmi értelme nem lenne annak ha megszülném. Te senkiről nem akarsz hallani én pedig egyedül nem bírnám! 
-Komolyan így döntöttél? Semmi beleszólásom?
-Ezért kel beszélnünk. Hogy te hogy állsz a dolgokhoz!-mondtam. 
-Én mindig is szerettem volna gyereket! -mosolyodott el szomorúan.-Csak nem így és nem most-sóhajtott.
-Na látod! Akkor szerintem ezen nincs mit tovább beszélnünk! Akkor vigyél el a dokihoz!-áltam fel. 
-Most??? De én nem vagyok még ebben bztos, ohgy nem akarom!-akadt ki.
-De Justin ezzel nem lehet sokáig várni! Egy idő után már nem lehet elvetetni!!!-emeltem fel a hangom. 
-Adj időt estig! Kérlek!
-Jó-sóhajtottam. 
-Akkor este vissza jövök!-indult ki az ajtón. 
-Oké-bólintottam nehezen. Nem akartam, hogy elmenjen. Magam mellett akartam tudni! De úgy tűnik neki nem hiányzom. Ő könnyen túltette magát rajtam. Nekem is ezt kéne tennem! -Fanny!-fordult visza. 
-Igen?-kérdeztem. 
-Jól vagy?-most megfogott. Nem mondhatom neki azt, hogy rohadtul hiányzik és hogy sajnálok mindent! Nem hinné el...
- Igen-nyögtem ki végül. -És te?-kérdeztem vissza talán azért is hoy tovább legyen velem. 
-Megvagyok-bólintott és ki ment az ajtón. 

/Justin szemszöge/

Miután elmentem Fanny-tól egy olyan bárba mentem ahol tudtam tartják majd a szájukat, hogy ott jártam. Leültem egy wiskys pohár kíséretében és gonodlkoztam. Én szeretem Fanny-t! És gyereket is szeretnék talán tőle csak ez rosszkor csúszott be. De nem hagyhatom magára ilyen helyzetben. Én nem ez vagyok! Szüksége van rám és ezt tudom akár bevallja akár nem. Őszintén szólva nekem is szükségem van rá. Ezt a kötődést pedig lehet, hogy a gyerek adná meg? Vagy először újból egymásra kellenne találnunk és utána belevágni a baba projektbe? Persze csak ha ő is akarja. Nem tudom de egy biztos.....mellette kell lennem mert egyedül nem bírja elvisleni!És nagyon hiányzik!!!! Úgy mint soha senki! Akármennyire is próbáltam őt elfelejten nem megy! Nem lehet azt az embert csak úgy elfelejteni akit az életednél is jobban szeretsz! Ez lehetetlen! Vissza kell hozzá mennem és mellette kell állnom!! Ettől a gonodlattól vezérelve pattantam fel a pult elől és mentem eégszen a kocsimig onnan pedig Fanny-hoz ahol addig nyomtam a csnegőt míg ki nem nyitotta. 
-Justin hát te?-lepődött meg.
-Melletted fogok állni! Mindig! Nem hagyhatlak itt ilyen állapotba meg amúgyse!! 
-Ez a döntésed??
-Igen! És gyerekkel vagy gyerek nélkül is de itt leszek neked!!
-Szóval akkor......
-Gyereket akarok...Tőled!-mondta ki mire én levegőt nem kaptam....