6.Fejezet

Sziasztok Belieberek :)

Új résszel jelentkekezem :) Privátban kaptam pár megjegyzést hogy milyen a blog :) Hát örülök,hogy tetszik nektek :D ♥ még van,aki elkérte a facebook-omat és a twitteremet :) Hát itt van:FACEBOOK , TWITTER

Próbálom,minél hamarabb hozni az új részeket,de nem nagyon sikerül....

Jó olvasást :D

Vivi xx

"/Justin szemszöge/

Nem hiszem el! Szerelmes valakibe....Pedig én be akartam vágódni nála...Nyíltan kimondom,hogy szerelmes vagyok belé! Már rég óta. De most hogy van más is a képben ez így reménytelen. :( "

Lementem a konyhába az ígért tiramisu-ért,hogy felvigyem neki. Közben végig azon agyaltam,hogy mitévő legyek....Lányok millióit eldobnám érte...Félreértés ne essék,imádom a rajongóimat,mert nagyon sok mindent köszönhetek nekik. Fanny a legjobb barátom,és szeretem. Akkor is el fogom neki mondani. Ha más nem akkor választás elé állítom. Mert jobbat nem tudok kitalálni. A házban már ismerem a járást,úgyhogy a szekrényből elővettem két tányért,amikre kiraktam a kávés süteményt. Előhalásztam két villát a fiókból,majd ezeket egy nagy  tálcára raktam,aztán két pohárba töltöttem egy kis forrócsokit,mert tudom,hogy szereti. Ezekkel indultam fel a lépcsőn,egészen a szobájáig. Mikor beléptem megpillantottam pár kósza könnycseppet az arcán.-Mi a baj,Fanny?-szegeztem hozzá az első kérdésemet.-Az,hogy akit szeretek nem viszonozza az érzelmeimet....Nem viszonozza? Akkor bevágódom.-Jaj,nyugodj meg! Lesz majd valaki más,akinek tökéletes leszel. Hiszen szép vagy,okos,jó humorérzékű.-mondtam végig a szemébe nézve,miután letettem a tálcát. Elmosolyodott,de gyorsan el is tűnt róla a jó kedve.

-Köszönöm,hogy így gondolod..De akkor mondj valakit,aki ezt gondolja rólam!-emelte fel a fejét.

-Tényleg mondjak egyet?

-Igen!

-Oké,csak kérlek ne nevess..

-Ígérem,hogy nem fogok!

-Oké..Nos...az a valaki,aki számára te tökéletes vagy,nem más,mint.....

-Halihó srácok!!!!-rontott be az ajtón Niall. Pont a legjobbkor..

-Sziasztok!-jöttek a többiek is.

-Pont a legjobbkor.-sóhajtott fel Fanny unottan.

-Megzavartunk valamit? -Liam.

-Igazság szerint igen!!!-pillantottam elég feltűnően a legintelligensebb bandatagra.

-Srácok szerintem menjünk le és várjuk meg míg beszélgetnek.-utasított mindenkit,majd elhagyták a helyiséget.

-Na végre!-Fanny.-Na ki az?

-Én...-sóhajtottam.

-MI??-lepődött meg de mintha megkönnyebbülést láttam a szemében.

-Jól hallottad! Szeretlek! 

-Juju...én..

-Ne is folytasd..Tudom,hogy nemleges választ fogok kapni..De tudnom kell,hogy te szeretsz e engem.

-Justin...

/Fanny szemszöge/

-Én...-sóhajtott fel Justin.

-MI??-lepődtem meg. Szeret? MI van??? 

-Jól hallottad! Szeretlek!-nyögte ki.

-Juju...-kezdtem volna de félbeszakított.

-Ne is folytasd..Tudom,hogy nemleges választ fogok kapni..De tudnom kell,hogy te szeretsz e engem.

-Justin..

Készültem,hogy bevallom neki,hogy szeretem,de aztán inamba szállt a bátorságom..

-Nem.. Csak barátként szeretlek.Sajnálom..-amint kimondtam megbántam minden egyes szavamat.

-Hát.Azért köszönöm,hogy őszinte voltál velem.-látszott rajta,hogy a sírás kerülgeti.-Vegyük úgy,hogy nem mondtam semmit..

-De Justin..

-Kérlek,Fanny...

-Jó.. Megesszük a tiramisu-t?

-Igen.-mosolygott fájdalmasan.

Elkezdtünk csendesen enni. De nem ez a kínos csend volt,hanem kellemes. Finom volt a süti is és a forrócsoki is amit Juju hozott kettőnknek. Tudja jól,hogy imádom ezt a párosítást. Annak ellenére,hogy megkért arra,hogy a vallomását felejtsem el,nem tettem. Csak neki mutattam azt. Egyik felem boldog volt,hogy hazudok neki,de a másik üvöltözött belül. Lelkiismeret furdalásom volt ettől.. De úgy gondoltam,hogy majd éjszaka legfeljebb nem fogok aludni,de most jól akarom magam érezni és meggyógyulni. 

-Felhívhatom őket_? Ne unatkozzanak már.-törte meg a csendet Justin,mire kuncognom kellett.Egy aprót bólintottam,majd életem szerelme ki is ment a szobámból. Mikor kilépett én nagyot sóhajtva letettem a mellettem lévő komódra a tálakat és a bögréket,hogy ne legyenek útban. Niall,Louis,Harry és Zayn pont abban a pillanatban lépett,be,amint betakaróztam és elindítottam a nagy kedvencemet. 

 De Liam és Juju nem jött be.
Hol van a másik kettő?-nézem körbe a két hiányzó emberre utalva.
-Justin félrehívta Liam-et beszélgetni.-adott rövid választ Niall.
Tudtam,hogy miről folyhat a beszélgetés.. Rólam.. Rögtön elszégyelltem magamat és reménykedtem abban,hogy Justin nem mondott a többieknek semmit. De Harry megszólalt.
-Miért utasítottad vissza?
-Mert én nem úgy szeretem Őt,ahogyan Ő engem.-feleltem nemes egyszerűséggel.
-Pedig látszik,hogy szereted! Mindkettőtök csak szenved,vedd már észre!-Zayn.
-Srácok,most nem azért,de én tudom jobban,hogy mit érzek vagy ti? Mert szerintem én biztosabb vagyok benne!-zártam le ennyivel.
-Oké,értjük csak nektek akarunk jót. De ha nem,hát nem.-Louis.
-Tudom.
Kínos csend telepedett ránk,amit végül Louis tört meg Harry-vel. Elkezdtek kutakodni a fiókomban,mint még anno. Mivel betegen tehetetlen vagyok nem tettem semmit. Kipakolták a melltartóimat és a tangáimat is.
-Na na na!! Mit hord itt valaki!-emelte fel az imént említett ruhadarabot Harold barátunk.
-Azt,aminek átszik.-vontam vállat.-Esetleg a  menstruációs naptáramat nem akarjátok látni?-emeltem fel a hangom.
-Jól van na.. Csak fel akartunk dobni,nem kell felkapni a vizet,Fanny..-Zayn.
-Tudom,fiúk,de ezt ne úgy csináljátok,hogy a fehérneműimet pakolásszátok..
-Jó,bocsi,tényleg taplók voltunk..-tette el az összes ruhadarabot Niall.
-Bocsi,csak beszélgettünk!-nyitott be a két hiányzó személy.
Megkérdezték,hogy miért kiabáltam olyan hangosan a többiekkel. Elmeséltem nekik a történteket,amin még szép,hogy szakadtak a röhögéstől. Körülbelül olyan 11 körül mindenki hazament Justin kivételével,aki megígérte,hogy mellettem marad,ameddig meg nem gyógyulok. Nem értem,hogy most miért viselkedik velem ilyen kedvesen és okoz magának hatalmas fájdalmat belül. Hiszen elmondta,mit érez irántam,csak én lepattintottam. Tudom,hogy fáj neki.  Ennek ellenére itt van mellettem és saját magának szaggatja szét a szívét. Rossz volt őt így látni,de nagyon. Szeretem csak nem akarom neki elmondani. Hogy miért nem? Mert hazudtam neki,és ha ezek után elmondanám neki az igazat,akkor megharagudna. Ráadásul féltem a barátságunkat..
-Rendeltem pizza-t.-mosolygott rám.
-Aranyos vagy!-adta egy puszit az arcára,amibe kissé belepirult.
Nemsokára ki is hozták. Már nem bírtam nézni,ahogyan szenved! Én is megérdemlem a szenvedést! Mikor Juju lement a Pizza-ért, én a fürdőbe mentem. Megkerestem egy borotvapengét,amit kevés bátorsággal a combomhoz emeltem. Vettem egy nagy levegőt,majd végighúztam rajta. A vérem hamar kibuggyant,csak úgy,mint a könnyeim. Jó pár mélyebb vágást is ejtettem magamon,de a csuklómhoz nem mertem nyúlni. Így maradtam a combomnál.  Iszonyatosan fájt,de nem bántam! Folytattam. Hallottam,hogy Justin belép a szobába és keres. Könnyeimet visszafojtva nyugodtan közöltem,hogy a mosdóban vagyok. Erre csak egy "OK." volt a válasza. Gyorsan előkutattam az elsősegélydobozomat és lekezeltem a sebeket. Felmostam a padlóról a vért és leszedtem a sminkemet. Így van kifogásom a vörös szemekre.
-Mi a baj? Sírtál???
-Nem,dehogy.-mosolyogtam.-Csak lemostam a sminkemet és a sminklemosó belement a szemembe.
-Oh azt hittem sírtál.
-Nem,nyugi.-nyugtattam meg és befeküdtem az ágyba..