/Fanny McGartney szemszöge/
Sokat gondolkodtam azon,hogy mit is vehetnék Justin-nak a szülinapjára és igazán furdalt már a kíváncsiság,hogy Ő mit vesz nekem. Már mindenféle boltot végigjártam,de semmit sem találtam. Ezért felhívtam a legjobb barátnőmet,Samantha-t.
-Szia! Bocsi,hogy zavarlak,de tudnál nekem segíteni?-kérdeztem reménykedve.
-Szia! Persze,miben?-hallottam a hangján,hogy mosolyog.
-Segítenél nekem kiválasztani Justin ajándékát,mert semmit sem találtam,ami jó lenne.
-Oké,hol vagy most?
-Öhm......a bevásárló központ mellett.- néztem körbe.
-Rendben,pár perc és ott vagyok.-tette le.
Addig leültem egy padra és elgondolkodtam. Nagyon nem szeretem,ha egyedül vagyok,mert akkor magamba fordulok és gondolkozok olyan dolgokon,amik normál körülmények között fel sem merülnek bennem. Justin-nal már lassan 18 éve legjobb barátok vagyunk és mindent vele csináltam. Például még 15 évesen vele volt az első csókom is. Hülyeségből csináltuk,hogy mind a ketten túl legynk rajta,de nekem az a csók sokkal többet jelentett mindennél. Sose tudom elfelejteni...........
-Jajj,Fanny! Hagyd abba az álmodozást,Ő csak a legjobb barátod! Nem több!-gondoltam magamban.
Nem tudom mi van velem! De azóta nem vagyok önmagam,ha egyedül vagyok! Este is csak Justin-ra tudok gondolni,senki másra. Ilyen még sosem történt velem. Azóta volt pár barátom,de egyiküknél sem éreztem ilyet.....Nem lehet! Nem! Nem lehetek belé szerelmes!!! Az kizárt! Nem tudom,hogy mit érzek! Barátságot? Vagy többet? Elbizonytalanodtam. Gondolatmenetemből Sam barátnőm zökkentett ki,úgy,hogy a kezével legyezett az arcom előtt.
-HAHÓ! FÖLD HÍVJA FANNY-T!-Sam
-Ja...kapcsoltam...-ráztam meg a fejem.
-Min gondolkoztál ennyire?
-Semmin.....-hazudtam.
-Naaaaa...tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz ,úgyse mondom el senkinek.-mosolygott. Igaza volt! Teljes mértékben megbízom benne,mert tudom,hogy amit elmondok neki nem adja tovább.
-Oké,elmondom.-sóhajtottam.-Nem tudom mi van velem!
-Hogy érted?
-Úgy,hogy tudod,15 évesen volt az első csókom Justin-nal.-mondtam halkan,mire bólintott.-Na azóta vagyok ilyen! Nem tudom mi van velem. De valami furcsa érzés,ha velem van...
-Drága,Fanny......Te szerelmes vagy!Erre nincsen egyszerűbb magyarázat.Minden jel erre utal!
-Nem! Az nem lehet!
-Szerintem meg igen! Na mindegy! Ajándékért jöttünk nem?
-De...-sóhajtottam.
-Akkor keressünk valamit!
Bementünk az üzletbe és megtaláltuk a megfelelő ajándékot!
Nagyon szépen kérlek titeket,hogy komizzatok és véleményezzetek!Köszi ;) Puszilok mindenkit!