26. Fejezet

Szasztok:)))
Végre meghoztam az új részt. Jó olvasást!:)
Xx.Vivii

"E lmentünk hozzánk majd leültünk a kanapéra.
-Heregnő mit szólnál hozzá ha ideköltöznék. Akkor nem is lennél egyedül. Vagy akár te hozzám nekem mindegy de nem maradhatsz egyedül főleg így. Na?
-Oké!-mondtam gonodlkodás nélkül. -A többit még megbeszéljük csak aludunk. A baba az összes energiámat kiszívja -nevettem.
-Menjünk!-kapott fel mint a mennyasszonyokat és bevitt a szobámba majd mellém feküdt"

Álmomban rémképeket láttam,amiktôl nem tudtam aludni... Fájt a hasam,izzadtam és sírtam.
-Kincsem.. Ébredj.. -keltegetett.
-Hagyj békén Selena..-nyöszörögtem.
-Édesem..!-rángatta meg a vállamat,mire felkeltem levegôt kapkodva.
-Mi történt..?-kérdeztem lihegve.
-Rosszat álmodtál.-ölelt meg.- De tudod,hogy mellettem nem eshet semmi bajod. Szóval nyugi.-nyomott lágy csókot ajkaimra.
-Köszönöm..-mosolyogtam.
-Hozok egy kis teát,attòl megnyugszol.-kelt fel mellôlem.
Ameddig ô kint tartózkodott,addig én a telefonomon kezdtem pötyögni. Igazábòl csak a naptárat néztem meg.. Szeptember  6. Ez azt jelenti hogy április 6-án érkezik a baba.. Nehéz lesz a többi 7. hónap.. Viszont szerintem megéri! Még mindig az a tudat felfoghatatlan számomra hogy babát várok...... De szerintem Justinnak is szoknia kell a gondolatot,hogy a mikrofont pelusra cseréli majd. Hiszen egy borzasztóan családcentrikus emberre találtam az ő személyében. Hátradőltem az ágyban,és elgondolkodtam,miközben kezemet a hasamon pihentettem. Anyu karácsony környékén szül. Nem vettem észre rajta,mikor bejelentették,mivel valljuk be,anyám nem valami vékony nő,mióta megszülettem.. De mindegy is.
Juju lassan jött be a szobámba,két gőzölgő bögrével. Szívem hatalmasat dobbant,mikor megvillantotta lélegzetelállító mosolyát,amivel  bárkit megkaphatott. És ezt a mosolyt soha nem fogom elfelejteni. Szeretem. Soha semmiben nem  voltam még ilyen biztos az életben. Ő már az életem része. Ha akarnám,se tudnám kitörölni.
- Nem volt már teafilter,ezért kakaót hoztam,remélem megteszi.-mosolygott édesen,kócos hajjal.
-Persze hogy  megteszi. Köszönöm.-csókoltam meg,amikor odaadta a JB-s bögrémet. Igen. Van bögrém róla!
- Igyuk meg aztán aludjunk rendben?- ásított,s megsimogatta  a hasam,ami még mindig lapos volt.-Mikor gömbölyödslsz majd?- kérdezte arcom tanulmányozása után. Ismer..nagyon jól ismer.
- Az orvosom szerint  November. Decemberben már biztos!
-Alig várom már!-vigyorgott,mint egy ötéves kisfiú,aki megkapta azt,amire eddig a legjobban vágyott,attól,akit feltétlenül szeret. Azzal a különbséggel,hogy Juju 20 éves és én nem az anyja hanem a barátnöje vagyok,aki a világ legapróbb csodájával ajándékozza meg szerelmét. Egy babával.
- Én azért nem annyira.
-Hogyhogy?
- Benned van a gyerek?-nevettem fel,s megittam az utolsó csepp kakaót a bögrémből.
- Nem,sajna. De akkor is várom.
- Nekem a végén majd leszakad a derekam vagy lusta leszek,akkor neked kell engem cipelni.
- Ezer örömmel!-vágta rá rögtön.
-Nm tudod mire vàllalkoztàl!-kuncogtam.
- De tudom. Viszont szerintem most aludj.. A babának nem tesz jót az,hogy hajnalok hajnalán fent vagy és nevetgélsz.
-Igazad van. Akkor jó éjszakát. Szeretlek.-loptam egy csókot.
-Szeretlek.
Hozzábújva nyomott el az àlom,mialatt ő énekelt nekem.

                          ------------------------

*December 24.*

Ismered azt az érzést,amikor magad mögött kell hagynod a gondolataidat,hogy jobb ember lehess,esetleg pozitívan állj a világhoz? Mikor tested-lelked hozzászokik egy hagyomànyhoz,esetleg eseményhez,ami egész életedben kellemesen,ugyanúgy zajlott le? És egyszercsak meg kell változnod. Megvan az érzés? Bennem a babám fejlődésén kívül ez játszódik le. Az eddig átélt karácsonyaim mind ugyanúgy zajlottak. Viszont most,hogy teherbe estem,körülöttünk minden megváltozik. A két család a mi házunkba költözött,mivel elég nagy helyen élünk. Mindenben segítenek nekünk,amiben csak tudnak.
Reggel valami furcsa érzés ébresztett. Nem a gondolat,hogy ma szenteste,hanem mozgolódás a hasamban. A baba. Már az ötödik hónapban vagyok,úgyhogy érthető. Justin is megérezte,mert kezét a hasamon pihentette. Azonnal felültem és meglepettségemben összegörnyedtem,de hamar elengedtem magam egy könnyes sóhaj kíséretében. Justinra néztem,aki már szabályosan sírt. A pocakom már nagyobb volt,mint eddig.
-Ez..csodálatos!-csókolt meg lágyan.
-Kissé hirtelen ért,de valóban az.-mosolyogtam.
Agyamban lejátszott a tizenöt évvel ezelőtti szülinapunk. Öt évesek lettünk aznap,Justin pedig zsúrt szervezett,amire csak én mentem el.
-Senki sem jött,csak te..Azt hittem szeretnek ..-sírt a vállamon.
-Figyelj.. Eljön mé az a nap,amikor a párod hasát fogod simogatni,figyelve a kisbaba rúgàsait,mikor mindenki téged fog szeretni.-mondtam neki bíztatóan, 5 (!!!) éves fejjel.
-Igazad lett,szívem.-mosolygott rám Juju.
Ezt mondtam. Belém lát és tudja,mikor mit gondolok.
- Csak az igazat mondtam akkor.-pirultam el.
-Menjünk le,oké? Csinálok neked reggelit.
- Már farkas éhes vagyok.
-Akkor gyere.-emelt ki az ágyból,aztánt levitt a konyhába,ahol már mindenki ott volt.
-Na mi ez a nagy boldogság?-nebetett anya,kisöcsémet,Petert ringatva.
-Arra keltem,hogy a baba mocorog.-húztam fel a pólóm.
-Na,az jó!-mosolyogtak ránk.