Heyhoo://♥
Elnézést,hogy nem voltam,de sok minden összejött mostanában..egy hosszútávú kapcsolat után most szakítottam a barátommal és egyszerűen félek saját magamtól:/ de ennyit erről,meghoztam az új részt. :') Remélem tetszeni fog :)
Oh, Ui: Most már unokatesómmal fogom írni a blogot :))))♥komikat ér hagyni :) :* ♥♥
Elnézést,hogy nem voltam,de sok minden összejött mostanában..egy hosszútávú kapcsolat után most szakítottam a barátommal és egyszerűen félek saját magamtól:/ de ennyit erről,meghoztam az új részt. :') Remélem tetszeni fog :)
Oh, Ui: Most már unokatesómmal fogom írni a blogot :))))♥komikat ér hagyni :) :* ♥♥
Vivii xx.
"Megkerestem egy borotvapengét,amit kevés bátorsággal a combomhoz emeltem. Vettem egy nagy levegőt,majd végighúztam rajta. A vérem hamar kibuggyant,csak úgy,mint a könnyeim. Jó pár mélyebb vágást is ejtettem magamon,de a csuklómhoz nem mertem nyúlni. Így maradtam a combomnál. Iszonyatosan fájt,de nem bántam! Folytattam. Hallottam,hogy Justin belép a szobába és keres. Könnyeimet visszafojtva nyugodtan közöltem,hogy a mosdóban vagyok. Erre csak egy "OK." volt a válasza. Gyorsan előkutattam az elsősegélydobozomat és lekezeltem a sebeket. Felmostam a padlóról a vért és leszedtem a sminkemet. Így van kifogásom a vörös szemekre.
-Mi a baj? Sírtál???
-Nem,dehogy.-mosolyogtam.-Csak lemostam a sminkemet és a sminklemosó belement a szemembe.
-Oh azt hittem sírtál.
-Nem,nyugi.-nyugtattam meg és befeküdtem az ágyba.."
/Fanny szemszöge/
-Látszik rajtad,hogy van valami baj.. Kérlek,mondd el,hogy mi az,mert látom a fájdalmas arcod.-ült közelebb hozzám Justin.
-Semmi bajom,nyugi.-hazudtam.
Gratula Fanny! Megint hazudsz! Meddig akarod ezt ma még ezt tenni vele? Mondd már el neki,hogy szereted!-üvöltöztem magammal legbelül.
-Ismerlek és tudod,hogy addig nem megyek el inen,ameddig el nem mondod!
-Juju,ez bonyolult. Kérlek most menj el..-könnyeztem.
-Oké,ha ezt akarod..De nem tudom,hogy mi a bajod..-vetette oda,mielőtt kilépett a szobából.
Amint elhagyta a helyiséget,rögtön kirobbant belőlem a sírás. Muszáj volt valakivel beszélnem.. Justin nem fordult vissza,így laptopomon gyorsan kerestem valakit,aki Skype-olna velem. Választásom Madison-ra esett,akire mindig számíthattam,akármi is legyen.
-Szia kislány! Na mesélj!-sürgetett aggódva.
-Marhaságot csináltam,Mady.-szipogtam.
-Mit??
-Justin bevallotta az érzéseit,amiket irántam táplál,és ahelyett,hogy én is elmondtam volna,letagadtam és közöltem vele a csak barátság témát. Erre kérte,hogy felejtsük el amit mondott.. Aztán,mikor kiment a szobából én bezárkóztam a fürdőbe és ezt tettem magammal...-hadartam el és felálltam,miközben a kötést szedtem le a combomról.
-Jézus!! Te nem vagy normális!!! Egyszerűen..erre nincsenek szavak!! Mindketten szenvedtek,térj már észhez!!-kiabált.-Képes voltál felvágni emiatt a combod?? Gratulálok..
-HOGY MICSODA???-rontott be az ajtón Justin. Ajaj,itt balhé lesz..
-Nem hiszem el,hogy hazudtál! Pont nekem! Azt hittem,hogy mi mindent elmondunk egymásnak! Tessék,elmondtam,hogy szeretlek, de te inkább letagadtad. Aztán vagdostad magad. Igazad volt annak idején...Gyenge vagy!-üvöltötte a szavakat az arcomba.
-Justin..Én...-hebegtem.
-Nem akarlak többé látni!-kiabált velem.
Feje már szinte vörös volt a dühtől. Én lefagytam és megsemmisültem. Teljesen végem volt. Megtörtént,amitől úgy féltem. Összetörte a szívemet. Csak álltam üveges tekintettel,lefagyva... Könnyek gyűltek mindkettőnk szemében. Hiába,nem akar látni,de tudom,hogy még szeret és fáj neki,hogy eldobott magától. Látszik rajta. Nehéz neki is. De nekem nehezebb.
Ha Justin valamit a fejébe vesz akkor ő végre is hajtja és nem tántorodik meg. Eldöntötte. Kész. Ennyi.
Mialatt ezen gondolkoztam, Justin már ki is ment a szobámból és az életemből is. Sírógörcsöt kapva dőltem le az ágyra,megfeledkezve arról,hogy a Skype még mindig be van kapcsolva.
-Húha..-sóhajtott meglepődve Mady.-Nem hittem volna,hogy képes ilyesmire.. Nagyon megváltozott,de mi lelte???
-TÖNKRETETTEM MINDENT!-bőgtem tovább és nem érdekelt,hogy ki hallja meg. Szerintem egész Kanada felriadt erre a zajra.....De én csak sírtam,sírtam és sírtam.......
-Semmi bajom,nyugi.-hazudtam.
Gratula Fanny! Megint hazudsz! Meddig akarod ezt ma még ezt tenni vele? Mondd már el neki,hogy szereted!-üvöltöztem magammal legbelül.
-Ismerlek és tudod,hogy addig nem megyek el inen,ameddig el nem mondod!
-Juju,ez bonyolult. Kérlek most menj el..-könnyeztem.
-Oké,ha ezt akarod..De nem tudom,hogy mi a bajod..-vetette oda,mielőtt kilépett a szobából.
Amint elhagyta a helyiséget,rögtön kirobbant belőlem a sírás. Muszáj volt valakivel beszélnem.. Justin nem fordult vissza,így laptopomon gyorsan kerestem valakit,aki Skype-olna velem. Választásom Madison-ra esett,akire mindig számíthattam,akármi is legyen.
-Szia kislány! Na mesélj!-sürgetett aggódva.
-Marhaságot csináltam,Mady.-szipogtam.
-Mit??
-Justin bevallotta az érzéseit,amiket irántam táplál,és ahelyett,hogy én is elmondtam volna,letagadtam és közöltem vele a csak barátság témát. Erre kérte,hogy felejtsük el amit mondott.. Aztán,mikor kiment a szobából én bezárkóztam a fürdőbe és ezt tettem magammal...-hadartam el és felálltam,miközben a kötést szedtem le a combomról.
-Jézus!! Te nem vagy normális!!! Egyszerűen..erre nincsenek szavak!! Mindketten szenvedtek,térj már észhez!!-kiabált.-Képes voltál felvágni emiatt a combod?? Gratulálok..
-HOGY MICSODA???-rontott be az ajtón Justin. Ajaj,itt balhé lesz..
-Nem hiszem el,hogy hazudtál! Pont nekem! Azt hittem,hogy mi mindent elmondunk egymásnak! Tessék,elmondtam,hogy szeretlek, de te inkább letagadtad. Aztán vagdostad magad. Igazad volt annak idején...Gyenge vagy!-üvöltötte a szavakat az arcomba.
-Justin..Én...-hebegtem.
-Nem akarlak többé látni!-kiabált velem.
Feje már szinte vörös volt a dühtől. Én lefagytam és megsemmisültem. Teljesen végem volt. Megtörtént,amitől úgy féltem. Összetörte a szívemet. Csak álltam üveges tekintettel,lefagyva... Könnyek gyűltek mindkettőnk szemében. Hiába,nem akar látni,de tudom,hogy még szeret és fáj neki,hogy eldobott magától. Látszik rajta. Nehéz neki is. De nekem nehezebb.
Ha Justin valamit a fejébe vesz akkor ő végre is hajtja és nem tántorodik meg. Eldöntötte. Kész. Ennyi.
Mialatt ezen gondolkoztam, Justin már ki is ment a szobámból és az életemből is. Sírógörcsöt kapva dőltem le az ágyra,megfeledkezve arról,hogy a Skype még mindig be van kapcsolva.
-Húha..-sóhajtott meglepődve Mady.-Nem hittem volna,hogy képes ilyesmire.. Nagyon megváltozott,de mi lelte???
-TÖNKRETETTEM MINDENT!-bőgtem tovább és nem érdekelt,hogy ki hallja meg. Szerintem egész Kanada felriadt erre a zajra.....De én csak sírtam,sírtam és sírtam.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése