15.Fejezet

Heyyhooo :DDDD Fanni most nekem adta fel a leckét :D Már tudom is,hogy milyen érzés :D Sokat gondolkodtam azon,hogy mi lehetne a megfelelő folytatás de tőlem csak ennyire telt ://// Jó olvasást. :) 

Vivii xx

""...addig nyomtam a csnegőt míg ki nem nyitotta. 

-Justin hát te?-lepődött meg.
-Melletted fogok állni! Mindig! Nem hagyhatlak itt ilyen állapotba meg amúgy se!! 
-Ez a döntésed??
-Igen! És gyerekkel vagy gyerek nélkül is de itt leszek neked!!
-Szóval akkor......
-Gyereket akarok...Tőled!-mondta ki mire én levegőt nem kaptam.... "

/Fanny szemszöhe/

Gyereket akar...tőlem....én megfagytam és ott álltam,mint a cövek. Lábam a földbe gyökerezett és meg sem moccant. Látva ezt,Juju aggódó pillantást vetett rám. Ha  ő nincs ott,biztos,hogy valami bajom lesz. De nem lett. A térdem megrogyott és felmondta a szolgálatot. Nem voltam jól. A hasamba éles fájdalom nyílalt. Elviselhetetlen volt...Justin elkapott,én meg csak szenvedtem. Nem tudta,mi történt. Nem tudtam kinyögni. Letett a kanapéra és a homlokomra rakott vizes kendőt,és a hasamat kezdte el simogatni. Hihetetlen,de jobb lett és a fájdalom lassan enyhült. 

-Már jobb?-kérdezte.

-Igen..Csak hirtelen sokként ért a kijelentésed..

-Elhiszem,de ne húzd fel magad. Nem tesz jót egyikőtöknek sem. 

-Tudom,Juju,de ezt meg kell beszélnünk..

-Úgy hiányzott már ez!

-Mi?

-Az,hogy Jujunak hívsz! Imádom,mikor kimondod!

-Justin! Most ezt a témát hanyagoljuk! A gyerekről van szó és az életéről! Ez nem játék. Nem kéne már mindent elhülyülni. 20 évesek vagyunk. Fel kell nőnünk..Akármilyen nehéz is..

-Jó,jó..Értem én... Akkor..Te mit szeretnél..?

-Én őszintén el szeretném vetetni.. Ninc meg az a családi háttér,amire szüksége van.. Házam sincs,pénzem is alig..anyáék tartanak el,úgy,hogy hajnali 4-kor mennek dolgozni,és 12-re érnek haza este.. Alig látom őket! Mégis vagyok és legalább arra kapok valami kis összeget,hogy főzzek magamra..

-Tudom..De én mg szeretném tartani! Igen-igen..korai meg minden,de akkor is szeretném..Fanny,én..veled akarom leélni az életemet.!-mondta már-már sírva.

-Tényleg..?

-Igen!

-Justin.öntsünk tiszta vizet a pohárba,jó..?

-Oké.

-Mindig is szerettelek!-nyögtem ki végre.-Csak féltem mindentől és nagyon fájt az elvesztésed! Nem akartam rosszat!-kezdtem el bőgni. 

-Jaj prücsök!-ölelt át.-Semmi baj! Az már a múlt! De ő..-simogatta meg a hasamat-.. a jövőnk! Aki értelmet adhat az életnek és segíthet abban,hogy felelősségteljesek legyünk!

-Igazad van..

-Fanny Louise McGartney. Lennél a barátnőm?-tette fel a kérdést,amire már régóta vártam.

Keserű sós könnyeimet most örömkönnyek váltották fel. Azonnal a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Végre! Végre megtört a jég! Vége minden szenvedésnek! 

-Ez egy igen?-nevetett,mikor elváltak ajkaink.

-Egy hatalmas IGEN!-mosolyogtam. 

-Szeretlek!

-Én is szeretlek!

-Akkor most a baba marad?-kérdezte mosolyogva.

-Marad. Feltéve,ha mindig elkísérsz a vizsgálatokra és folytatod a munkádat. 

-Ígérem! A gyerekért és érted bármit! 

-Jaj,de cuki vagy!-adtam egy rövid csókot neki.

-Na,velem jössz?

-Hová?

-Először is: ide a ház elé. Itt vannak a riporterek és a fotósok..

-Nyilvánosság elé akarod tenni?

-Igen. Akarod?

-Akarom hát!

-Rendben. Utána elmegyünk anyuhoz,rendben?

-Jól van..Akkor menjünk...

-Ideges vagy?

-Egy picit..-nyeltem nagyot.

-Semmi okod rá!-csókolt meg és a hasamra tette a kezét. 

Lassan kisétáltunk,minek következtében mindenhol kamerák és fényképezők hangja és fénye támadott meg minket,tucatnyi kérdéssel.

-CSENDET!-kiáltott Justin.

-Együtt vagytok?-hangozz el az első kérdés.

-Igen.-válaszoltunk büszkén.

-És hogyhogy????

-Úgy,hogy a kezdetektől fogva kettőnk közt legjobb baráti viszony alakult ki,ami átment komolyabb szintre,csak vakok voltuk s millió marhaság után szétváltunk,ami nem tett jót egyikünknek sem. Egy éjszakán azonban újra találkoztunk,mondjuk részegen,de találkoztunk!

-Fogadok egy baba van a dologban!!!-hangozz el egy rajongói fintorgás-szerű hang.

-Igen! Gyereket várok.-jelentettem ki. 

Mindenki pusmogott és a tömeg lassan szétfoszlott. Nem tettek fel sok kérdést,így hamar a köcsiba ülhettünk. 

-Mi a baj?-Juju.

-Hányingerem van... Nagyon is...

-Akkor sietek! És vigyázok is!

-Kérlek siess,mert ide hányok..

A gyomrom kavargott és nem érzékeltem semmit a külvilágból. A gyomrom sava már marta a torkomat,olyan szinten kapott el a hányinger. Régen szerettem tömegbe járni,de most hogy van egy baba a hasamban,úgy látszik,hogy kevés ideig tudok a közelükben lenni. És a kocsikázást sem nagyon szeretem..Justin még épp időben ért oda a házukhoz. Már épp szálltam volna ki,mikor pr fotós odajött. Justin persze távol tartotta őket. 

-Most akkor a karriered újra beindul?

-Írtál magányodban új dalt?

-Menniyre szereted Fanny-t?

-Mióta terhes?

-Mikor tudtad meg?-hangzottak el a kérdések.

-Majd twitteren mindent megválaszolok! Most hagyjatok!-küldte el őket onnan.

-Justin,kérlek vigyél be,,,-nyeltem nagyot.

Szó nélkül felkapott és a mosdóig cipelt. Ott bezárkóztam,majd kijött belőlem minden,holott,alig ettem egész nap.

-Mi történt?-hallottam kívülről Pattie hangját.

-Hányinger.. Nem bírja a tömeget.

-Jaa,értem.. Láttam a tévében,hogy együtt vagytok. VÉGRE!

Ezen mosolyognom kellett. "Végre" Tehát Pattie is örül nekünk. Most lett teljes az életem.. Csak a gyerekkel még sok gndunk lesz.........