Heyyhoo :DDDDMeghoztam a kövi részt :D Köszi,Fanni puszillak,hogy meg akartad ölni szegény gyereket XD Mondtam,mi lesz ;)))) Tudom,ratyi és rövid lett,de naaa:DDDDDDD Jó olvasást!!!:3♥
Vivi.xx.
"Nem hiszem el hogy a legeslő gyerekünk meghalt! Talán ez egy jel hogy várnunk kéne még? Nem tudom de ez akkor sem lehet igaz! Egyszerűen lehetetlen!!"
Nem voltam képes erősnek maradnom. Biztos tévedés történt! Lehetetlen,hogy vége legye! Miért büntet minket a sors?? Csak boldog akarok lenni!!!-Kincsem,nyugi..-szipogott Justin.-De hogyan???-borultam ki.-Várj itt..-állt fel és sétált ki. Ezalatt én kiadtam magamból a bánatomat,és üvöltöttem. Az orvosok már nyugtatót adtak,de nem hatott. Mindent megpróbáltak,sikertelenül... Justin visszajött közben az orvossal és egy látszólag tapasztalt szülészorvosnővel. -Jó napot. Mrs. Kahm vagyok. És,mint látja,4 hónapos kismama.-mosolygott és ránézett a monitorra,miközben az orvosom újra megvizsgált. -Na..?-Juju.-Tudhattam volna,hogy nem magát kell ide osztanunk,Mr. Greey!-vágta fejbe Mrs. Kahm.-Miért?-Azért,mert maga még csak egyetemista és gyakorlaton van. Nem tudom,ki a tanára,de az biztos,hogy nem jól tanította meg az alapokat. -És ez most mit jelent?-szipogtam.-Azt,hogy a baba életben van csak ez a tökkel ütött nem tudta megtanulni az anyagot..-nézett szúrós szemmel Mr.Greey-re. -Hála az égnek!-öleltem át Justint. (Már amennyire tudtam.)-Nyugodjanak meg,minden rendben van vele. Küldök maguknak egy tapasztaltabb orvost,aki feltehetően normálisan elvégzi a feladatát.-Köszönjük szépen. Most hatalmas kő esett le a szívünkről.-törölte le a könnyeit Juju.-Csak a munkámat végzem. És most elviszem ezt a zöldfülűt innen az ideggyógyászatra. Ott,tudom,hogy boldogulni fog.-mosolygott ránk és elment.-Látod,éreztem,hogy tévedés volt!-Juju.-Észrevettem.-adtam puszit az arcára.-Hazaviszel,kincsem?-Haza. Anyukádék körülbelül 1,5 óra múlva jönnek haza. Kíváncsi vagyok,mi lesz..-Hát arra én is.-mondtam,miközben a folyosón sétáltunk.-Jól vagy?-Igen..-Látom,hogy van valami!-Szédülök..kissé sok nyugtatót kaptam...-stem össze a karjaiban. Innen se kép,se hang..
/Justin szemszöge/Hirtelen történt minden. Azonnal elkaptam,amint összeesett és orvost hívtam hozzá,aki el is vitte. Rögtön kirobbant belőlem a sírás,hogy mi lehet a baj. Mi van,ha az altató miatt elvetél? Nem,ez nem lehet!!! Leültem a váróba,hozzá pedig 5 doki is bement. Nem bírtam abbahagyni a sírást,mert mindennél jobban szeretem őket és egyáltalán nem szeretném elveszíteni egyikőjüket sem..-Mr. Bieber?-jött ki egy nővér.-Igen.?-kérdeztem.-Miss McGartney jól van.-És a baba??-Ő is.-mosolygott.-Hál' Istennek!-sóhajtottam fel.-Csak a nyugtatóból sokat kapott,ami abszolút gyerekbarát,vagyis nem lehet ettől baja a babának,csak nagyon sok mennyiségben és ez távol van attól.-Értem.Köszönöm. Bemehetek hozzá?-Persze,nyugodtan!-mondta és elment.Halkan nyitottam be a kórterembe és megláttam Őt! Akit mindennél jobban szeretek a világon. Még aludt.Kissé nyúzott volt,de így is a legesleggyönyörűbb lány!!! És az enyém. Rohadt nagy mázlista vagyok. Az idilli pillanatot a telefonom szakította meg. A kijelzőn Apám neve villogott.......
Nagyon jó lettt siess a következővel :-) :-) :-)
VálaszTörlés