18.fejezet

Sziasztooooooooooook:D♥ Ezt a fejezetet közösen írjuk ezért megpróbáljuk hosszabbra írni mint a többit:3 Jó olvasást:)♥

XxVivi and Fanni

Halkan nyitottam be a kórterembe és megláttam Őt! Akit mindennél jobban szeretek a világon. Még aludt.Kissé nyúzott volt,de így is a legesleggyönyörűbb lány!!! És az enyém. Rohadt nagy mázlista vagyok. Az idilli pillanatot a telefonom szakította meg. A kijelzőn Apám neve villogott.......

 

Kimentem a kórteremből hogy Fanny ne ébredjen fel  és felvettem a telefont. 

 -Szia!-szóltam bele.

-Szia!  Na mesélj  csak arról a tv-s bejelentésedről.

-Nem érne rá?-sóhajtottam.

-Nem!

-De épp dolgom van!

-Mégis mi?

-Fanny-val vagyok a kórházba!

-Jól van akkor este nyolckor gyere haza és megbeszéljük!-mondta és rám csapta. Hát kedves... 

/Fanny szemszöge/

 

Mikor kinyitottam a szemem és megláttam a kórterem semleges fehérségét egyből érezni kezdtem azt a tipikus fertőtlenítő szagot ami már kezdte idegesíteni az orromat. Aztán hirtelen elkapott a deja vu érzés csak most papír helyett életem szerelme ült az ágyamnál. 

-Jól vagy kicsim?-mosolygott rám és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Igen!-bólintottam.

-Akkor jó! 

-Haza viszel ugye?-kérdeztem. 

-Persze!-mosolygott.

 Én felálltam és kimentünk a kórteremből ahol megállított az egyik nővér. 

-Hova mennek?-kérdezte.

-Haza!-válaszolt Justin.-Már semmi baja nincs és komolyabb se volt. Orvossal is beszéltünk!

-Rendben. Akkor viszlát!-bólintott a nővér. Hát ezt bevette..:D Justinnal kimentünk a kórházból majd be a kocsiba majd hozzánk indultnuk.

-Mindjárt itt vannak anyáék!-emlékeztettem Justint.

-Addigra majd még tudunk nekik kaját is csinálni!-mosolygott.-Mit fognak ahhoz szólni, hogy babát várunk?-kérdezte aggódva. 

-Nem tudom!-sóhajtottam. -De nyugi!-mosolyogtam mire ő bólintott.

Mikor hazaértünk neki álltunk összedobni valami gyors kaját mert fél óra múlva jönnek anyáék.   Justin nem nagyon hagyta,hogy csináljam,mert szerinte nem terhelhetem magam.. Na ez a hátránya annak,hogy szeret. 

Gyorsan végeztünk mindennel,s fáradtan dőltünk le a kanapéra. Cseppet lihegtem és ki is voltam pirulva. Justin persze,hogy rögtön orvoshoz akart vinni,de csak fáradt voltam,semmi extra! 

14:00. Anyuék sehol. Kezdtem már aggódni,hogy mi lehet velük... Szerencsére Juju ott volt mellettem és nyugtatott,hogy nincsen semmi baj. Igaza is lett. Anyuék fél óra múlva jöttek végre haza 

-Bocsi,hogy késtünk..-öleltek meg.

-Semmi baj,anya.-mosolyogtam.

-Kértek valamit?-Justin.

-Köszi,nem.-mosolyogtak.-Vicces,a saját házunkban kérdezed meg,mint vendégeket,hogy iszunk e valamit.

-Kissé ja.-nevetett.

-Na akkor üljünk le szerintem.-csapta össze a tenyerét apu,mire mindenki egyet értve leült.

-Szóóval,az a helyzet..-kezdte anya.-..hogy alig látunk. És mostanában többet leszünk veled. Legalábbis én tuti..Ugyanis,kis tesód lesz.-mosolygott boldogan.

MI?? KIS TESÓ???? A nagyi és az anyuka egyszerre terhes...Jézusom... Mondjuk régóta akartam kis tesót,így örültem neki.

-Juuuj,kajak??-pattantam fel,mire Juju krákogott.

-Igen,kajak,-mosolyogtak.

-Akkor ezért volt ez az idézőjeles megbeszélés.-Juju.

-Aha. És ti is akartatok mondani valamit.

-Igen.Nos.. Anya és apa,ne boruljatok ki kérlek..

-Jesszusom,mit tettetek??

-Gyereket csináltunk..-nyögtem ki,mire anyuékra kiült a döbbenet és a kétségbeesés.

-MI VAN???-állt fel apa..

-Ez még akkor volt,mikor nem jöttünk még össze...Búfelejtőnek egy bulit választottunk..Persze,egy rugóra járt az agyunk,így ugyanoda mentünk,egymás tudta nélkül..És hát.berúgtunk....-meséltem.

-Ez most sokkolt..-anya.- És megtartjátok?

-Igen.-Justin.-Igazából én akartam jobban,és aztán Fanny is belement. El akarta vetetni,de nem hagyhattam..

-Pedig szerintem jobb lett volna..-mondta meg az őszintét anya és apa.-Tudjuk,hogy 20 évesek vagytok,de Fanny..Mi lesz az egyetemmel???

-Végigcsinálom. 

-MI????-mindenki,

-Jól hallottátok.

-Ne tedd ezt. Bele fogsz őrülni..-Justin.-Inkább fizetek neked magántanárt,de ne csináld!!!

-Justin..

-Justin-nak igaza van,Fanny. Magántanár kell neked. A baba nem bírná a megterhelést,amit csinálsz és elmenne. Komolyan ezt akarod?

-Nem..-sóhajtottam,mutatva,hogy igazuk van.

***

Eltelt két hónap. Itt a szeptember. Tehát magántanár. Szuper..

Az osztálytársaim és az évfolyamtársaim nem igazán örültek a távozásomnak,mert mindannyian szerettek,a tanárokról nem is beszélve.. De megígértem nekik,hogy minden hónapban beugrok,mert látni akarják a babám növekedését és majd a őt is. Justin nehezen,de beleegyezett,azzal a feltétellel,hogy csak ő visz el oda és ő is hoz haza engem. Mondom,oké,legyen. Sokszor gondolok az egyetemre,hogy ők most vajon mit tanulhatnak vagy mit csinálhatnak?  Van ott új diák? Esetleg tanár? Ezekre a kérdésekre választ is kaptam Emily-től.
-Van egy új diák,akit a helyedre vettek fel. A nevét inkább ne akard megtudni..
-Ismerem?
-Igen,ismered,de ne akard megtudni,mert csak felhúznád magad.. És ha havonta bejössz,akkor CSAK pénteken. Mert akkor ő nincs itt,mert olyankor dolgozik.
-Okééé..-nyújtottam el az 'é' betűt. 
-Tanárból is van pár új..-sóhajtott.
-Na,mesélj.
-Miss Katte,Mr. Laisner, Mr. Koof. Mrs. Deh és Mr. Cinn például már nem tanít itt.
-Hogyhogy? 
-Miss Katte máshol kapott jobb melót,a többi meg már nyugdíjba ment. Mr. Laisner helyére egy Gabe Gartner nevű 34 éves férfi jött,aki kibaszott jól néz ki,Mrs. Deh helyére egy őszülő Michael Haber nevű bácsi,aki 47 éves,és Mrs. Cinn helyére pedig egy nőt vettek fel,aki Johanna Dacog. Ő 29 éves.
-Húha. Pont a kedvenceim mentek el. Még jó,hogy én sem vagyok már ott.-nevettem.
-Mázlista kis köcsög.-nevetett Em.
-Tudom cöhh.
-Kellett neked teherbe esned.
-Hihi.-én.
-Na szóval akkor pénteken jössz megmutatni,milyen a második hónap?
.Megyek hát.-mosolyogtam.
-Oksi. Várunk. Na de én most megyek. Holnapra át kell néznem a koreográfiát,amit feladtak az évnyitóra..
-Szopás.
-Te már csak tudod mi az.
-Ez bunkó volt.
-Naa csak viccelek.
-Tudom,semmi baj. -Oké. Szia.
-Szia.-tettem le a telefont.
Elfeküdtem az ágyon,hogy pihenhessek. Először csak unalmamban kezdtem el bámulni a plafont,mivel aludni nappal nem nagyon tudok. Viszont éppen,hogy sikerült lehunynom a szememet,kopogtak az ajtómon. Kelletlenül keltem fel és fordítottam el a kulcsot a zárban. Az ajtóban egy 40 év körüli férfi és Juju állt Gondolom az a férfi a magántanárom.
-Szia,Baby.-csókolt meg Juju.
-Szia Jujum.-nyöszörögtem fáradtan.
-Aludtál? 
-Igen.
-Bocsika..
-Semmi baj,szívem. Majd visszaalszom.
-Csak be akartam mutatni Dr. Lass-t. A magántanárodat. 
-Jó napot.-köszöntem és kezet ráztam vele.
-Nyugodtan tegezzetek csak és szólítsatok Max-nek.
-Rendben.-bólintottunk. 
-Szóval. Ebben az évben sok mindenről lesz szó és néha dolgozatot is iratok majd veled,hogy lássam mennyire fejlődsz. Holnap elmész az évnyitóra az egyetemen,aztán holnapután lesz egy ismerkedős napunk. Azutáni napon,pedig kezdjük a tanulást. Justin meg már megvette a könyveidet és a füzeteidet. Vagyis van felszerelésed. 
-Oh,valóban?-lepődtem meg.
-Igen.
-Ennyi lenne. Most szerintem én megyek is,hogy hagyjalak aludni.-mosolygott és a köszönés után elment.
-Köszönöm Justin-adtam neki egy csókot.-Jó embert választottál. 
-Tudom,ő tanított engem is,mikor nem mentem Gimibe.
-Ahhaaaaaaaaaaa.-mosolyogtam.
-Én most elmegyek egy interjúra,te csak aludj. Szeretlek szívem.-csókolt meg.-Szia.
-Szia,én is szeretlek-csókoltam vissza,aztán elment. 
Én ledőltem az ágyra és szinte azonnal elnyomott az álom.